mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Impure Wilhelmina

0

Szokásos hétfői bejelentkezésem ezúttal egy rendhagyó post-metal / sludge együttes bemutatásával folytatom.
Túlzottan sok infót nem tudok az orrotokra kötni, azon kívül, hogy igazi epikus post-metal zenekar Svájcból. (Megjegyzem, az alpesi ország metal undergroundja tudhat valamit, mivel rengeteg átjárás, kölcsönadás, egymással turnézás jellemzi ezeket a csapatokat. Itt is rögtön szembetűnik, hogy az énekes szerepel a Rorcalban; a Kehlvin meg ott támogatja őket, ahol csak lehet.) Szerintem még nagy pálya van a fiúk előtt, ezt is bizonyítja hogy turnéztak Knuttal, Overmarssal és még egy sor kiváló együttessel.
Szólnék - bár nem hinném, hogy kell, hogy ez nem egy elsőrandis zene, sőt nem is partizáshoz való, amolyan komolyan elmélkedős post-metal, ahogyan azt már megszokhattuk. Kellemes sludge alapok, könyörtelen gitározás max. torzítással vagy magashúros szekvenciákkal, ötletes cinezés és leírhatatlan ritmusok, na meg egy kis dörmögés és visongás - ezúttal egy brüsszeli koncertről. Kell ennél több?

 

 

 

 

 

Mouth Of The Architect

0

Késő esti muzsika.
Amolyan balzsam a fülnek.
Megnyugtat.
Álomra szenderít néhány vaskos gondolattal.
Kényelmes, elegáns sludge/post-metal.
Aki szerette a Rosettát, annak ezzel se lesz gondja.
Quietly...

 

 

Rosetta #2

0

Mindenki bekaphatja.

 

Kehlvin

0

Ne haragudjatok, nem bírom ki, hogy ne írjak a Kehlvin-ről. Sokak számára már bizonyára elcsépeltnek hat, hogy állandóan a post-metal-t meg a sludge-ot magasztalom, de mit tehet az ember, ha ilyen zseniális stílusok és együttesek bűvkörében él.
Itt van például rögtön a Kehlvin, amely a kilátástalan őserejével igézi meg az egyszerű hallgatót. Nincs agyonbonyolítva, nins túlspirázva vagy "agyontechnikázva" mégis egy nagyon összetett és komplex dallamvilágú, húzós zene. Mindenki hozzáteszi a saját kis gondolatát vagy részét a dalokhoz és bumm: így születnek ezek a kegyetlenül átütő, lékekölő dalok.
A Holy Cancer EP világa még valahogy kiforratlan, valahogy átlagos és valahogy a feledésbe merülne, ha nem lennének olyan eposzok rajta, mint az Atheist Hope vagy a La Barnacle. Mindenképpen megér egy próbát.
Az igazi durranás mégis a nagylemez, a The Mountain Daylight Time. Belező, félve hallgatós cucc. Olyanok inspirálták, mint a Year of No Light, a Rorcal vagy a Knut. Borzasztóan kidolgozott, semmi sincs hiába. Minden zörejnek, minden effektnek komoly helye és értelme van.
Az élő performansz meg förtelmesen el van találva. Szinte stúdióminőség. Ilyen énekteljesítményt ritkán hallani/látni élőben. Agyam eldobom.

 

 

Érdemes nem belepörgetni, mert tudatosan épül a katarzis. Nem agyatlan, nagyon is intelligens struktúra. Nagyjából a harmadik percnél kezdődő ének és a végső gitárszóló a kulminációs pont illetve a kettő közötti csendesebb, magasabb húrokon lepengetett átkötések sem elhanyagolhatóak. Szóval úgy teljes és magasztos, ahogy van:) Csak a gondolatától kiráz a hideg. Mindenkinek kötelező!

 

 

Cult of Luna

0

Na gyerekek: itt az idő, hogy a sok tingli-tangli nyomorék dallam helyett valami férfiasan izgalmasat hallgassatok!
Egy kis esti agresszió senkinek sem árt, így hát a jó öreg sludge-ot / post-metal-t hívjuk segítségül! Újabban ezek a műfajok állnak közel a szívemhez, főleg a skandináv képviselők, így a ma esti program a Cult of Luna.
Az együttesről jómagam csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, hiszen az előbb felsorolt halmazok (agresszió, sludge, post-metal, skandináv) metszéspontjában áll. Normál emberek ezt a fokú katarzist - amit a Cult of Luna is nyújt, nem tudják a sablonos hétköznapi élet szegmenseibe ékelni, így különleges alkalmakra tartogatják (találkozás a leendő anyóssal, disznóvágás). Hektikusságtól enervált kiégett szarok - mint én is, nem általlanak a metrón bömböltetni (kínai piacos fülhallgatóval), s így potya ülőhelyeket szerezni nyugdíjasoktól. Szó, ami szó kóstoljátok meg a svéd metálipart, ízleni fog!

Erre a klipre írta be valami köcsög a Youtube-on, hogy valójában egy blink copy. Agyam el is dobtam.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam: lyrics-et mindig érdemes nézni! Klas Rydberg ugyanis eléggé magas szintjén áll az angol nyelvnek, így nem holmi "elhagyott a nőm" témák rebbennek fel, hanem elég komoly filozófiai kérdések. A politikai propaganda ellen sokat ágálnak, ezt mutatja a fenti klip orwelli hangulatot idéző világa.

"A time lost to the sick crowd of a new demonic realm
Oceans of blood have drowned all humanity
A time when the curse is alive
The horsemen have arrived".