mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Lantlos

0

A tegnapi napok nem éppen könnyed, ellenben lágy zenéi után úgy érzem itt az ideje egy kis durvulásnak - bizonyítván, hogy nem puhultam meg, vagy ilyesmi.
Szóval a Lantlost ajánlom mindenki becses figyelmébe, amely egy post-black metal koncepció. Amolyan újabb vonalas blacknek is lehet tekinteni, mivel az alapokhoz hozzájárul valami kiegészítő műfajelem. Ebben az esetben a post-rock, illetve a shoegaze/ambient. Az eredmény egy férfiasan kemény, ellenben melankólikus zene, ami a black-metalra jellemző teljes elidegendés, elanyátlanodás, otthontalanság érzeteit kelti.

 

 

Az együttest magát egy Neige névre hallgató fazon hívta életre, aki az éneket és az alapötleteket szolgáltatja, míg Herbst - a minden egyebes, segít azokat megvalósítani. Neige nagyon sötét hangnemű dalokat dob össze - ezt már az Acestben is lehetett látni, bennük a nagyváros hektikus apátiája, a hontalanság szürke víziója (a Lantlos ónémetül hontalant jelent) és a mélységes fájdalom az élettel szemben.

A Lantlosnak 2 albuma van, a korábbi Lantlos és a későbbi .neon. A debütáló lemez nagyon húz, nagyon black nyomvonalú, de az atmoszférája kitűnő. Végig német nyelvű, ami igazolja megboldogult német tanárnőm elméletét, mely szerint a pokol hivatalos nyelve az bizony a német. Elég szürreális élmény...
A .neon egy tavalyi munka, immár angol nyelven. Mesteri, inkább ezt ajánlanám, mivel az alapok fel vannak puhítva ilyen-olyan elemekkel, sőt egy számban Neige még énekel is, ami hát borzalmasat üt.

No, hát üres beszéd helyett 4 szám, de csak óvatosan!

 

 

 

 

 

 

 

 

Hammock

0

Jól becsülje meg mindenki ezt az írás, hiszen ez egy harmadnapos post. A fejem majd széthasad, a gyomrom teniszlabda nagyságú és az egész lényem úgy viselkedik, mint egy darab kábel a fajanszon - lehuppanás után. Ilyen élettani körülmények között az embert a mocskos gitárbőgetések kegyetlenül megviselik, így valami chill zenét, vagy dream-pop-ot keres, például a Hammock-ot.
Fura ötvözete ez a post-rock-nak, shoegaze-nek és az ambient-nek. Elég atmoszférikus zene, közben elektronika és az a lépcsőzetes építkezés, amely végül a kulminációs pontba fullad. Érdekes, hogy mindezt 2 ember tolja ki magából és mennyire jól! Van egy rakás lemezük, kb. mind hasonló, de a mennyiség nem megy a minőség rovására. A kezdet kezdetén például megírtak vagy 40 dalt, aztán a felvétel előtt hirtelen kukázták az összeset arra hivatkozva, hogy "bocs, meggondoltuk magunkat". El se merem képzelni, hogy mennyi ötlet lehet még ezekben az arcokban!
Amit ajánlok és tényleg érdemes, az a Chasing After Shadows... Living with the Ghosts album, egyenesen a tavalyi évből. A későbbi munkák valahogy érettebbek, kiforrottabbak, ötletesebbek és jobban építkezők. Kegyetlen zúzatásokra és vérhányásra nem kell számítani, viszont lágy merengésre, érzelmes csilingelésre és bódító akkordokra annál inkább!

Lássuk miből élünk: