mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Rosetta #2

0

Mindenki bekaphatja.

 

Rosetta

1

Eljött az ideje a post-metalnak. Régen is volt, szeretem is, jó is.

Összességében a post-metal szcéna az együttesek szintjén eléggé körülhatárolt. Kevés jó csapat van, ők se reklámozzák magukat. Olyan ez, mint egy rejtett kincs, amit magadnak kell kiáss.
A stílus szintjén ellenben kitárulkozott, minden hatást magába olvasztó zenének hat. Atmoszférikus elemek, ambientes hangzás, drone, egy kis jazz, magyarán szóva "káoszindukció". Nincsenek szilárd keretek, mindenki hozzáteszi a magáét és mindenki kiegészíti azt valamivel. Pont, mint egy szellemi őskommün.

Ha post-metalról van szó, akkor az elsők között említik a Rosettát. Érdemes megjegyezni, hogy nem a kőröl kapták a nevüket, hanem egy a kvantumfizikában leírt - ha jól értem, a fekete lyukakat körülölelő pályarendszerekről. A névadás oka, a tagok egyéni és közös rajongása a világűr iránt, amely a sokszor földöntúli hangzásért felelős. (Elvont arcok, annyi szent.)

 

 

A csapat zenéhez és stílusokhoz való hozzáállásánál már csak a zenéjük szimpatikusabb. Közös álláspontjuk ugyanis az, hogy tiltakoznak a műfaji besorolás ellen. Szerintük a stílus határokat jelöl ki, melyekhez kötni kell zenét. Ergo a hosszútávú munka a keretek miatt a beskatulyázódáshoz vezet. (Nesze neked kategorikus gondolkodású ember!) Kultúrsznobista énem ide egy Kant idézetet képzel el, ami felteszi az i-re a pontot a esztétikai és stílusirányzati kérdésekben:
"Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen!"

Mielőtt végképp elvetném a súlykot és kimerítően unalmas metafizikai kérdésköröket kezdenék boncolgatni, inkább mutatok két képet, hogy megértse mindenki, hogy mi is az a Rosetta:

 

Kegyetlen hangulatot tudnak generálni! Megjárták még anno tavaly a fővárost is, sajnos nem láthattam őket. Hallottam mindenféle élményt és kritikát, legközelebb személyesen kell tájékozódni. (Igaz, legalább tízmillió ártatlan szőrsejtem fog elhalni, de tuti megéri.)
A rövid felkonf után elárulom mit nyújt ez a zene: tömény hangzást, kemény hangmanipulációt, viszonylag kevés torzítást és sok játékot a magas húrokon, ötletes basszust - néha slapping, egy ötletgazdag dobot, rengeteg elszállást, "semmiben pengetést", elfojtott dühhel átitatott rekedten elhaló hörgést, elkenődést és felspanolódást, űrbéli hangzatokat, érdekes témájú szövegeket ergo; egy szívbemarkolóan kemény összhatást.
Meg KELL hallgatnod MOST, mert megérdemled!

 

 

Apró megjegyzéssel egészíteném ki a gondolatmenetet. Talán két gitárral még epikusabb lehetne az egész, habár nem feltétlenül kell ezt tovább fokozni. Én azért el tudnék képzelni egy ritmusgitárt is:)

 

 

No és a végére egy kis csemege! Egy Cure dal Rosetta feldolgozásban, avagy a bizonyíték, hogy a frontember még énekelni is tud: