mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Maserati

0

Nem, nem az autó. Post-rock Athensből erős pszichedelikus - spacer felhanggal.
Úgy érzem a sok black-meatlos keménykedés után itt az idő egy kis nemesen finom zenére!
Történt egy napon Georgiában valami felsőoktatási intézményben, hogy pár művészlélek megalapította ezt az igen csak nyugtató együttest. Engem rohadtul emlékeztet az Unholy Tonguesra, Mogwaira és egy kissé a The Arcade Fire nevű zenekarra is. Szóval post-rock alapokon könnyed elszállások, space rockos zsibbasztás, ilyenek. Hja, kivételesen nem melankólikus, hanem vidáman optimista zene ez. Szinte árad a jókedv a számokból, persze néha egy-egy ambientes elszállás azért belefér.
Szomorú tény, hogy a dobos Jerry Fuchs egy liftbalesetben 34 évesen hunyt el, mikor az érkezés utáni kiugrás közben a ruhája egy kiálló elembe akadva visszarántotta a liftaknába. (Na ezt most akkor jól elmagyaráztam.) Mellesleg elég foglalkoztatott zenész volt, a Massive Attack, LCD Soundsystem mellett egy sor más együttesben játszott.
A Pyramid of the Sun lemezen még őt hallhattuk, melynek utómunkálatai a dobos tiszteletére nyúltak oly hosszúra.
Igazság szerint a számok kissé egy kaptafára mennek, megunni mégsem lehet őket oly könnyen, mivel a legtöbb kifejezetten fülbemászó, mosolyogva hallgatós cucc. És a basszus kurva jó!

 

 

 

 

 

 

 

Szóval a lényeg, hogy tessék őket hallgatni, garantáltan használni fog! Az albumok közül a korai munkákat kevéssé ajánlanám, kiforratlanok, nem annyira érződik még a spacer pszichedelikus hatás, ergo nem annyira egyedi cuccok.
Két szám gyorsan tőlem, a többit meg felfedezi mindenki magának! Jelezném, ez egy musthave dolog. Na, puszi mindenkinek!

 

 

 

Unholy Tongues

0

Ismételten post-rock következik, mert ezt szeretjük.
A múfaj stílusjegyeit többször már nem kívánom leírni, mivel már szinte az unásig hajtogattam a csilingelő gitárjátékot, a gondos építkezést, az atmoszférikus (sokszor melankólikus) légkört, a katarzisba fulladó tematikát, az instrumentalitás magas fokát és a mély érzéseket továbbító 7-8 perces számokat.
Szóval valami ilyesmi ez az Unholy Tongues is, amit az emel ki a szürkeségből, hogy egy kicsit gyorsabb temóban dolgozik, mint a többi hasonló elvetemült csapat, valamint a basszus nagyobb szerepeket kap egy-két számban, illetve a gitárjáték kissé progresszív, pattogó pengetéssel operál. Némi pszichedélia is érkezik - bevallás szerint ez amolyan Mogwai féle transzcendens ráhatás.
3 tagú zenekar, totális DIY. Még sok ilyen albumot kérünk, mint az idei, na meg egy koncertet Pestre!

 

 

Steve von Till

2

Steve von Till alias Harvestmen. Aki netalán nem ismerné, annak mondom, hogy a Neurosis (post-metal alapvetés) énekese/gitárosa. Szólóprojektjeit nem is olyan régen indította felhasználva a folk és az akusztika adta lehetőségeket. Sokszor egy szál gitárral karcosan rekedt hangon ad elő számokat, amelyek elrepítik az embert. Kissé melankólikus, kissé magatehetetlen, de mindenképpen atmoszférikus zene, amolyan drámai önvallomás, ars poetica, ami nem a közönség kielégítéséről, hanem a saját érzelmek beleadásáról szól. Iszonyatosan szimpatikus munka, diszkréten bájos.
Von Till bevallása szerint ezek azok a dalok, amelyek nem férnek el a Neurosisban, mivel lágyak, finoman adagoltak és elég minimálok, no meg a pszichedéliát sem mellőzik. Persze azért a sötét hangulat megmaradt:)
Összességében gyönyörű zene, szóval le a kalappal! Aki teheti, az szerezze be az As the Crow Flies albumot, nem fog csalódni!