mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Monkey3

0

Oi Minedenkinek!

Mielőtt azt gondolnák az emberek, hogy elpuhultam és csak Orsit hallgatok megállás nélkül, azoknak most itt érkezik a cáfolat egy jóféle stoner / progressive rock formájában.

Az együttes, amleyet ajánlani fogok, a Monkey3. Aki szerette a Sahara Surfers-t, annak ezzel sem lesz semmi problémája. Konkrétan a 39 laps albumot szertném legmélyebb tisztelettel a figyelmetekbe ajánlani, mivel eddig még csak ezt ismerem. (Ha ilyen a többi is, akkor nyilván azokat is szeretem, csak még nem tudok róla.)

 

 

 

'06-os kiadás, remek munka! Hat darab szám van rajta, szóval nem egy nagy eresztés, de nem kell telhetetlennek lenni. Ez is bőven katarzist okoz! Magáról a zenéről nem írnék sokat, lényeg hogy 4 unatkozó muzsikus kísérlete az egész, akik jam-session elnevezéssel hobbiból elkezdték tolni az ipart. Tettek bele pszichedéliát, földöntúli hangzásokat, kemény zúzást, kis noise-os manipulációt, ergo egy igen böszme állatság alakult ki az egészből, amely még így is lakossági jellegű. Éneket ellenben nem tettek bele, legalább 1-2 számba jó lett volna; bár érzem, hogy ezzel sokan vitázni fognak.

Szóval ez az a zene, amit most jól meghallgatol!

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=Vg8b2hW5Txs

Long Distance Calling

0

Kisebb szünet után ismét itten vagyok!
A kihagyás okai: elromlott fülhallgató (ezek a Walkman mobil kreatúrák elég prosztók), felsőoktatási fiaskók (a kreditrendszer áldozata vagyok), továbbá az őszi évszak okozta nemződüh kitöltése (embereken, állatokon, tárgyakon).

A lényeg, hogy most itt vagyok és megajándékozok mindenkit az idei nyári nagy kedvencemmel! Ömlesztve: post-rock, Münster, zsírság.

 

 

'06-ban jött létre, szóval elég friss a csapat. Nagy dobásukból kettő is van, a Satellite Bay és az Avoid The Light. Ezen felül még két kisebb munka (egy demó és egy ep) érhető el.  No, meg nem szabad elfeledkezni a legújabb anyagról, ami elméletileg már a keverés/masterelés stádiumában van, innentől kezdve max. fél évet adok a megjelenésnek.

A keverésre visszatérve szeretném megemlíteni, hogy iszonyatosan magas színvonalú munka, minden perc várakozás megéri!
Mit adnak a lemezek? Átlag 6-8 perces számokat, amelyben egy gondosan megszerkesztett téma körül kibontakozik egy kerek-egész vonulat. Figyelmet igényel a hallgatás, lévén egy másodperc sincs hiába, mindennek oka van, minden mindennel összefügg. A témák gondosan megírtak, a két gitár totál kiegészíti egymást. Az ambientes, már-már pszichedelikus elszállások mellé gondosan társulnak a zúzások, a basszus húzatása, na meg egy-két betegesen bonyolult szekvencia.
Gitárról jut eszembe, hogy az egyik tag Helliveren tolja. Gyönyörű, egyedi, kézzel készített hangszer. Rózsafa alap, fémes bevonat. Szerelmes vagyok belé!

 

 

A dobok mögött egy echt német srác ül, úgy hívják, hogy Janosch. Rengeteg cint használ, még több ötlettel, sok jazzes elemmel. Nagyon technikás, én néha több lábdobos varázslatot várnék, persze telhetetlen vagyok.

Az elején elfelejtettem írni, hogy instrumentális együttesről beszélünk. Ez kifejezetten jó, mert az érzéseket a hangjegyek közvetítik az írásjelek helyett, ellenben néha olyan érzetem van, hogy kellene ide egy kis dúdolás, vagy három versszaknyi filozófia, esetleg a zúzda alá valami artikulálatlan hörgés.
Erre a fiúk is rájöttek és néha-néha bevágásokat kevernek a számokba filmekből, híradókból, vagy szimplán beolvasnak egy-egy kisebb részletet. Higgyétek el, állati sokat dob!
Egy-két számban még Jonas Renske (Katatonia) is feltűnik, nem rossz, amit művel, de nem esek tőle hanyatt.

Összefoglalva: kiváló zenei alap, remek ritmusszekció, atmoszférikusan progresszív zene. Csak szeretni lehet!