mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Unholy Tongues

0

Ismételten post-rock következik, mert ezt szeretjük.
A múfaj stílusjegyeit többször már nem kívánom leírni, mivel már szinte az unásig hajtogattam a csilingelő gitárjátékot, a gondos építkezést, az atmoszférikus (sokszor melankólikus) légkört, a katarzisba fulladó tematikát, az instrumentalitás magas fokát és a mély érzéseket továbbító 7-8 perces számokat.
Szóval valami ilyesmi ez az Unholy Tongues is, amit az emel ki a szürkeségből, hogy egy kicsit gyorsabb temóban dolgozik, mint a többi hasonló elvetemült csapat, valamint a basszus nagyobb szerepeket kap egy-két számban, illetve a gitárjáték kissé progresszív, pattogó pengetéssel operál. Némi pszichedélia is érkezik - bevallás szerint ez amolyan Mogwai féle transzcendens ráhatás.
3 tagú zenekar, totális DIY. Még sok ilyen albumot kérünk, mint az idei, na meg egy koncertet Pestre!

 

 

Lis Er Stille

0

A tegnapi mélypont után után jöjjön egy kis post-rock/prog Dániából! A Lis Er Stilléről túl sok mindent nem lehet tudni, azon kívül, hogy nagyon ötletes, nagyon depresszív,  nagyon szentimentális cucc.

 

A post-rock szolgáltatja az alapokat, amelyre a sokszor beszálló zongora kiválóan illeszkedik. (Olykor még cselló is van, ami nagyot dob az összhatáson.) Ami kicsit fura első hallásra, az az ének. A post-rockban alapból egy kicsit szokatlan, ha sok a szöveg, főleg akkor ha olyan hangszíne van a frontembernek, mint Matthew Bellamynak (Muse), vagy mint Jan Jämte-nek (Khoma). Az összhatás persze nem rossz, de szokni kell. A húzósabb alapokat társítani a lágy énekhanggal mindig cinkes kérdés, de azt hiszem itt telitalálatos.
Az együttes 3 lemeze közül a másodikat, az Apathobvioust melegen tudom ajánlani, a legújabb lemez is jó, de talán nem ennyire. A számok hosszúak, mind 10 perc felettiek, de kell is a kibontakozáshoz ennyi. A tételek között átkötés gyanánt még régi felvételeket is hallhatunk (dánul vagy svédül), amelyekben egy fazon nótázik. Fura, de ráteszi. Na szóval itten van egy szám, hogy a maradék életkedv is kiszálljon belőlünk!