mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Across Tundras

0

Az idei tél nem hivatalos zenéje. Pszichedelikus stoner-doom-experimentális post-whatever. Hullámzó, elringató, kellemes, ugyanakkor húzós és frusztráló. Beszívott pengetés nyers torzításokkal és hihetetlenül jó ritmussal. Nem hivalkodik, viszont üt. Az énekhang furán van torzítva valami visszhangosító autotuner állatsággal. Engem néha kicsit zavar, mert tiszta hangokat igényelnék, de szokható. Komoly, amolyan mélázós western hangulatot áraszt, benne a préri kietlensége, süvöltő szelei és a lovaglásban megfáradt tisztes aszkéta sóhajai. Zene a lenyugvó nap nézéséhez a tábortűz mellől, vagy az elvágyódás légies melankóliájához.

Kieg.: most látom, hogy a kedvenc számomat a Final Breath Over Venom Falls-t eltávolította felhasználó, így csak szóban tudom ecsetelni, hogy mennyire kurva jó, mint ahogy az egész Lonesome Wails From the Weeping Willow album. Érdemes ezzel kezdeni, messze a legjobb anyag.

 

 

 

 

 

 

 

Ennek híján Rainmaker-Floodreaper, az Old World Wandererről:

 

 

Khoma

0

Az utóbbi időben erősen rákattantam erre az együttesre. Saját elmondásuk szerint a metál keménységét szeretnék ötvözni némi lírai finomsággal. Sikerült nekik.

Két elég nagy lemezt tudnék melegen ajánlani: az egyik a Secound Wave, a másik a Final Storm. Ezek már kiforrott anyagok, minden a helyén. A kezdeti szárnypróbálgatásokat kevéssé jók, de ez a két korong kárpótol mindenért.
Kritikai megjegyzéseim következnek: az énekes hangjától kiráz a hideg. Nagyjából abban a magasságban énekel, mint Steven Wilson (Porcupine Tree), illetve néha még annál is magasabban. Ez sokakat irritál, ha egy férfi nyávog, de a kemény basszussal és riffekkel megtámogatva egy egészen érdekes, paradox összhatást nyújt. Az instrumentális alap progresszíve bontakozik ki, a számok végén (egy-két kivételtől eltekintve) mindig van egy hosszabb lezúzás, ami gyönyörködtet.

A Khoma stílusa meghatározhatatlan. Én post-whatever-t mondanék, némi szomorkás fennhanggal.
A fiúk sajnos nem reklámozzák magukat eléggé - konkrétan egy klipjük van eddig; így nagyon nehéz linkelni akármit is. Sajnos a kedvenc számaimat ezért nem tudom most kitenni, de higgyétek el, ezek sem fognak csalódást okozni!