A magyar popszakma krémjét adom most a kezetekbe, kedves olvasók!
Ez egyben Mr. Picker kedvenc slágere is, nem beszélve az én őszinte hódolatomról. '97-ben született ez a letisztult, hibamentes zeneszám, mely generációk kedvence lett. Valljuk be őszintén, melyikünknek ne lenne kedve erre a számra őrjöngeni valamelyik suttyom balatoni diszkóban, miközben a hatodik flakon vébékát dönti magába.
Egész egyszerűen emberi léptékkel nem sikerül felfognom azt a fokú professzionizmust és harmóniát, amely ebből a számból árad. Szükség is van egy kis optimizmusra és klisére így október vége felé, hiszen a gondtalan nyári napok felhő módjára suhantak el. Hódolat és áhítat a legnagyobbnak!

 

 

Akinél a katarzis még nem hágott a tetőfokára, azt most hozzá is segíteném a kulminációs pont eléréséhez! A hagyományok átörökítése és átültetése modern környezetbe méltan tükrözi a hazai zenei élet kiforrott, érett, újító mivoltát. X-faktoros előadásmód következik; szombaton transzba is estem vagy kétszer, mikor néztem: