mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Öröm

0

A mai napon prezentálnám a legdepresszívebb együttest, amellyel valaha is találkoztam. Furcsa, hogy pont az Öröm névre hallgat. Lényeg, hogy Kazincbarcikán alakult, 3 tagja van: Holdh, Vízió és Myst. Főleg alkusztikus témákat bontakoztatnak ki, amelyre magyarul sztorizik az énekes. A szövegek rettenetesen befordítják az embert, főleg a képi megoldással együtt. Eléggé kitapossa az ember lelkét az a fajta misztikum amit a suttogás és a mormogás generál a statikusan szép dark ambient / neofolk alapra. Ezen nem segít a doomos hatás, ami kegyetlenül betolja a fuvolát és a csellót az egészbe, csak hogy még jobb kedved legyen.
Az egész nem érne ennyit, ha nem lenne kép. Az összes fekete-fehér és erős panteista életérzés dől belőlük. Az erdő shock fogalmát számomra újraértelmezte az Öröm. Már csak az a kérdés hogy a 8 nevű lemezüket, amit valami orosz kiadó lökött ki tavaly előtt, azt hogyan lehet beszerezni...
Itten van egy szám, de csak óvatosan:)

 

 

 

 

Félperc

0

Lassan kezdünk post-rock nagyhatalom lenni.
Jó-jó, ez azért túlzás volt, viszont az nem túlzás, hogy egyre több a bitang jó hazai postrock-alapú együttes, ami mélységes örömmel tölt el. Itt van pl. rögtön a Félperc, ami/aki túl van már legalább egy féltucat lemezen és a sikere, színvonala töretlen.

A Félpercről annyit érdemes tudni, hogy egy szombathelyi srác egyszemélyes projektje. Állítólag Győrben az építész koliban tanult meg gitározni, aztán jöttek az ötletek, amiket feljátszott, majd valami progival (gondolom Abletonnal) kiegészítgette azokat kerek, egész nótákká.
Kőkemény post-rock számok ezek, nagyon letisztultak, semmi műfajidegen fúzió, csak a színtiszta valóság, csak a színtiszta post-rock. Így hát lassú, melankólikus számokra kell számítani, melyek komótosan építkeznek s egyszer csak elérik a kulminációs pontot, majd dühödten lezúznak.
Csak gratulálni tudok és merek, mert pár év alatt a hobbinak indult zenélésből hivatkozási alap lett a hazai undergroundban. Kis üröm az örömben, hogy élőben eddig még nem lehetett látni (ha jól értesültem), de remélhetőleg a színpadi felállás egyszer csak eljön és leszedi az arcunkat.
Konkrét albumot nem szeretnék most ajánlani, bár az Independent, vagy a Sixth, esetleg a People Use Drugs, az Escape to the World of Fire, a Destrictible World, a Széleslátókör és lassan az összeset felsoroltam (azt hiszem).
Üres beszéf helyett szóljon pár szám!

 

Ez itt egyből három:

 

 

 

 

Pozvakowski

0

Na, kérem tisztelettel: megindítjuk a 2011. évet! Elvileg ez az utsó 365 nap a világvégéig, szóval ki kellene élni minden betegesen perverz vagy bizarr vágyunkat, mert hamarosan nem lesz rá lehetőség.

Ilyesmi kategóriába esik a Pozvakowski hallgatása, mi több nézése is. Bizony. Lévén nézni is lehet, mert nem csak puszta zenéről van szó, hanem "visual art"-ról is.
Ezeknek a fiúknak nem elég, hogy bitang erős post-rock-ot húzatnak, külön van egy tagjuk, aki csak a látványért felel. Elég kemény fíling, mikor az instrumentális alapok előhúzzák legmélyebb belső érzésedet és egy ahhoz totálisan illeszkedő mozgóképet látsz. Elmélyít, elültet, elgondolkodtat.

A Pozvakowski ilyen. Szélsőségesen érzelmes. Egyszer merengve hallod a magas szekvenciákat, máskor dühödten ordítanál a torzított tépésre. Szolídan kegyetlen édes-savanyú rapszódia. A dolog ugyanakkor nagyon el van találva. Gondosan szerkesztettek a gyors-lassú arányai, a ritmus pedig fenntartja a lüktetést, az érdeklődést. Hallgatod az ambientes elszállásokat, közben pedig várod, hogy hová fog kilyukadni az egész. Kísérleti jellegénél fogva pedig fémes zajok szűrődnek át az éteren.

Uzsgyi! Íme egy kis hazai:

 

 

 

 

Képzelt Város

0

Rövidebb kihagyás után ismét itt vagyok és írok, közben meg a teendőim bokrosodnak. Lényegét tekintve az elhavazottság egy olyan szintjére kezdek lépni, ahonnan csak nagy kerülők közepette kerülhetek vissza a saját ösvényemre.

Na hát éppen a fenti okok miatt fogtok kapni egy kis melankólikus post-rock-ot. A Képzelt Város egy kevéssé ismert zenekar, amely a hazai underground életben is mellőzött szereppel bír. Erre nem találni semmi komolyabb okot, mert minden megvan benne, ami a sikerhez kell. Komplex gitártémák, igényesen komponált betétek, szóval egy korrekt instrumentális alap. Ami sokak számára lehúzza az összhatást, az az ének, illetve a szövegek. Dominál az alter vonal, amelytől sok embernek herótja van már. Nekem nincs ezzel bajom, mert nem az  az érthetetlenül abszurd trágya, ami sok vonulatot jellemez, hanem érzés-orientált, metaforikus, lírai hangulatot ad.
Korábbi munkákról, illetve koncertélményekről nem tudok nyilatkozni, mivel a Mit Nekem az első komolyabb dobás (ingyen le is szedhető a hivatalos honlapról), na meg ritkaság számba megy egy fellépés.
Minden esetre örömmel tölt el, hogy a hazai rock életet egy ilyen színfolt is gazdagítja.

 

 

 

 

Hallgasd áhítattal és ne utasítsd el!