Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen az első post.
Végül arra jutottam, hogy belecsapok a közepébe és kitolok egy kis doomot.
A doom metalt értelmesen a magamfajta kultúrprolik nem tudják igazán meghatározni; széttorzított gitáralapon hörög egy igen goromba ember, s a dob kiegyensúlyozottan kevergeti a preapokaliptikus akkordokat.
Ami viszont hallgathatóvá teszi az egészet, az az időszakonként felcsendülő tiszta, megkomponált, metáltól idegen hangszerekkel előadott betétek, melyek megindítják agyunk sötét régióinak imaginációs működését.
Kötekedők kedvéért, a mihez tartás végett leírom, hogy a stílust erősen befolyásolják a post-metal, a sludge és egyéb atmoszférikusabb tartományok. Mindezek között persze nehéz zöld útra tévedni, így egzaktul egy komplexen kemény zenei műfajt kapunk.

A The Ocean Collective (röviden Ocean) egy berlini zenekar, sok taggal, sok vendégzenésszel és annál több ötlettel. Újabb munkáik, számomra kicsit laposak (a Precambrian albumot végig sem tudom hallgatni a konstans torzítás miatt), de a kezdeti munkák egészen kiválóak. Ilyen a 2004-es Fluxion album is, mely bizony 2 kiadást is megélt.

A 10 számból, a másodikat választottam, mert ez a kedvencem. Aki hallgatott már keményebb metált, ne szalassza el elejétől a végéig!
Aki kevésbé kedveli a zúzdát és a bélbugyrokból felszínre hányódó seggízű hörgést, annak a 2.20-nál kezdődő kicsit szimfónikus - kicsit progresszív instrumentális részt ajánlom! (Akinek ez nem tetszik, dugja vissza a fültamponját és bömböltesse tovább lédikakát.)

Ha már szóba került az újabb munkásság, hát egye penész, kaptok egy másik számot is, egyenesen a Precambrian albumról!

 

Sajnos  koncertfelvételt nem találtam, holott megfigyelhető lenne egy újabb kodályi léptékű, a zenéről alkotott képet forradalmasító áttörés: a gyémántfejes flex hangszerként való alkalmazása.

Mára ennyit; legjobbakat!