mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Lantlos

0

A tegnapi napok nem éppen könnyed, ellenben lágy zenéi után úgy érzem itt az ideje egy kis durvulásnak - bizonyítván, hogy nem puhultam meg, vagy ilyesmi.
Szóval a Lantlost ajánlom mindenki becses figyelmébe, amely egy post-black metal koncepció. Amolyan újabb vonalas blacknek is lehet tekinteni, mivel az alapokhoz hozzájárul valami kiegészítő műfajelem. Ebben az esetben a post-rock, illetve a shoegaze/ambient. Az eredmény egy férfiasan kemény, ellenben melankólikus zene, ami a black-metalra jellemző teljes elidegendés, elanyátlanodás, otthontalanság érzeteit kelti.

 

 

Az együttest magát egy Neige névre hallgató fazon hívta életre, aki az éneket és az alapötleteket szolgáltatja, míg Herbst - a minden egyebes, segít azokat megvalósítani. Neige nagyon sötét hangnemű dalokat dob össze - ezt már az Acestben is lehetett látni, bennük a nagyváros hektikus apátiája, a hontalanság szürke víziója (a Lantlos ónémetül hontalant jelent) és a mélységes fájdalom az élettel szemben.

A Lantlosnak 2 albuma van, a korábbi Lantlos és a későbbi .neon. A debütáló lemez nagyon húz, nagyon black nyomvonalú, de az atmoszférája kitűnő. Végig német nyelvű, ami igazolja megboldogult német tanárnőm elméletét, mely szerint a pokol hivatalos nyelve az bizony a német. Elég szürreális élmény...
A .neon egy tavalyi munka, immár angol nyelven. Mesteri, inkább ezt ajánlanám, mivel az alapok fel vannak puhítva ilyen-olyan elemekkel, sőt egy számban Neige még énekel is, ami hát borzalmasat üt.

No, hát üres beszéd helyett 4 szám, de csak óvatosan!

 

 

 

 

 

 

 

 

Sunn O)))

0

Az elmúlt időszakban volt szerencsém eléggé sok mocskot meghallgatnom, de a Sunn O))) valahogy másképpen szörnyű, mint az átlag. Borzalmasan teátrális, húzott-vonott, mélyrehangolt, kísérleti doom-drone-black böszmeség.

A zenekart eredendően a képen szerepelő 2 csuda mókás csuklyás fazon alkotja, név szerint Greg Andersen és Stephen O'Malley. Ők aztán mindig meghívnak valami kellően beteg és kiégett zenészt, hogy ugyan tegye már hozzá a magáét a kettejük által kreált sátáni absztrakcióhoz. A zenei témákban nincs megkötés, így alakulnak ki ezek a kegyetlen lassú, mindentől elvonatkoztatott depresszív dörgedelmek.

Nem tudom, hogy mennyire kacsa az a hír, hogy nem egy országban ignorálták a kiadók és hatóságilag betiltották a kiadványokat, köszönhetően olyan öngyilkossági eseteknek, melyek a Sunn O))) zenéjére utaltak; vagy találtak olyan jeleket, amelyek közvetve az együtteshez vezettek.

Tény, hogy nagyon sötét és bizarr zene, de a legtöbb ember inkább tartja unalmasnak, mintsem hogy szuicid hajlamokat ébresszen benne. Viszont igaz, ami igaz: ha egyszer beszippant,  egy darabig nem lehet róla lekattanni.

Örömmel bejelenthetem, hogy magyar vonatkozása is van a dolognak, hiszen az énekesi státuszban elég sokáig (talán most is) Csihar Attila volt. A forma nagy karriert futott be a Tormentortól, a Mayhemen át számos egyéb meglehetősen sötét csapatban - talán egyszer egy külön posztban összeszedem mi mindent is tett már le az asztalra.
A Sunn O)))-ban biztosan sokat. Az élő performanszokat keményen elviszi a vállán, a groteszk félhomályos zöldes/kékes megvilágításokban iszonyúan groteszk előadásokat produkál, hol nyekeregve, hol dörmögve, hol gregorián éneket kisajtolva. Általában a közönség sem tapssal, hanem döbbent csenddel méltatja:)

Összefoglalva a dolgokat a klisés külsőségei ellenére a Sunn O))) érdekes egyveleg, amely 100%, hogy megfekszi az ember gyomrát. Mi több, eltapossa, kifacsarja, aztán lehugyozza, de mindezt annyira jól, hogy hagyja az ember magát és engedi elszabadulni a poklot újra és újra. Íme egy kis kísérleti deviáns "mocsok":