Kisebb szünet után ismét itten vagyok!
A kihagyás okai: elromlott fülhallgató (ezek a Walkman mobil kreatúrák elég prosztók), felsőoktatási fiaskók (a kreditrendszer áldozata vagyok), továbbá az őszi évszak okozta nemződüh kitöltése (embereken, állatokon, tárgyakon).

A lényeg, hogy most itt vagyok és megajándékozok mindenkit az idei nyári nagy kedvencemmel! Ömlesztve: post-rock, Münster, zsírság.

 

 

'06-ban jött létre, szóval elég friss a csapat. Nagy dobásukból kettő is van, a Satellite Bay és az Avoid The Light. Ezen felül még két kisebb munka (egy demó és egy ep) érhető el.  No, meg nem szabad elfeledkezni a legújabb anyagról, ami elméletileg már a keverés/masterelés stádiumában van, innentől kezdve max. fél évet adok a megjelenésnek.

A keverésre visszatérve szeretném megemlíteni, hogy iszonyatosan magas színvonalú munka, minden perc várakozás megéri!
Mit adnak a lemezek? Átlag 6-8 perces számokat, amelyben egy gondosan megszerkesztett téma körül kibontakozik egy kerek-egész vonulat. Figyelmet igényel a hallgatás, lévén egy másodperc sincs hiába, mindennek oka van, minden mindennel összefügg. A témák gondosan megírtak, a két gitár totál kiegészíti egymást. Az ambientes, már-már pszichedelikus elszállások mellé gondosan társulnak a zúzások, a basszus húzatása, na meg egy-két betegesen bonyolult szekvencia.
Gitárról jut eszembe, hogy az egyik tag Helliveren tolja. Gyönyörű, egyedi, kézzel készített hangszer. Rózsafa alap, fémes bevonat. Szerelmes vagyok belé!

 

 

A dobok mögött egy echt német srác ül, úgy hívják, hogy Janosch. Rengeteg cint használ, még több ötlettel, sok jazzes elemmel. Nagyon technikás, én néha több lábdobos varázslatot várnék, persze telhetetlen vagyok.

Az elején elfelejtettem írni, hogy instrumentális együttesről beszélünk. Ez kifejezetten jó, mert az érzéseket a hangjegyek közvetítik az írásjelek helyett, ellenben néha olyan érzetem van, hogy kellene ide egy kis dúdolás, vagy három versszaknyi filozófia, esetleg a zúzda alá valami artikulálatlan hörgés.
Erre a fiúk is rájöttek és néha-néha bevágásokat kevernek a számokba filmekből, híradókból, vagy szimplán beolvasnak egy-egy kisebb részletet. Higgyétek el, állati sokat dob!
Egy-két számban még Jonas Renske (Katatonia) is feltűnik, nem rossz, amit művel, de nem esek tőle hanyatt.

Összefoglalva: kiváló zenei alap, remek ritmusszekció, atmoszférikusan progresszív zene. Csak szeretni lehet!