Jól becsülje meg mindenki ezt az írás, hiszen ez egy harmadnapos post. A fejem majd széthasad, a gyomrom teniszlabda nagyságú és az egész lényem úgy viselkedik, mint egy darab kábel a fajanszon - lehuppanás után. Ilyen élettani körülmények között az embert a mocskos gitárbőgetések kegyetlenül megviselik, így valami chill zenét, vagy dream-pop-ot keres, például a Hammock-ot.
Fura ötvözete ez a post-rock-nak, shoegaze-nek és az ambient-nek. Elég atmoszférikus zene, közben elektronika és az a lépcsőzetes építkezés, amely végül a kulminációs pontba fullad. Érdekes, hogy mindezt 2 ember tolja ki magából és mennyire jól! Van egy rakás lemezük, kb. mind hasonló, de a mennyiség nem megy a minőség rovására. A kezdet kezdetén például megírtak vagy 40 dalt, aztán a felvétel előtt hirtelen kukázták az összeset arra hivatkozva, hogy "bocs, meggondoltuk magunkat". El se merem képzelni, hogy mennyi ötlet lehet még ezekben az arcokban!
Amit ajánlok és tényleg érdemes, az a Chasing After Shadows... Living with the Ghosts album, egyenesen a tavalyi évből. A későbbi munkák valahogy érettebbek, kiforrottabbak, ötletesebbek és jobban építkezők. Kegyetlen zúzatásokra és vérhányásra nem kell számítani, viszont lágy merengésre, érzelmes csilingelésre és bódító akkordokra annál inkább!

Lássuk miből élünk: