mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

The Black Keys

0

Aki nem ismeri ezt a méltán népszerű és elismert zenekart, az menthetetlen. Idén is kaptak valami Grammy díjat valamilyen kategóriában. (Asszem legjobb alter zenekar, de lusta vagyok utánanézni, igen.)

 

 

Szóval a lényeg inkább az, hogy Dan Auerbach (gitár/ének) és Patrick Carney (dob) hozza össze ezt a kiváló kis blues-rock alapú muzsikát, amely amellett hogy ötletes nagyon fülbemászó. Egy-két számot tényleg napokig dúdol az ember, míg végre egy másikkal kezdi ugyanezt.
A felállás minimalizmusa nem enged túlzottan nagy teret a számokban sem, így nem a Dream Theater féle "agyontechnikázom, agyonszólózom" típusú nyálverésre kell számítani, hanem egy kellemes, könnyed zenére, amely a '70-es évekbe (vagy az előttre) repíti vissza a hallgatót. Amolyan garázsos lazulás sörrel, füsttel, meleggel Ohioból.
Mit is mondjak még?
Hallgassa meg mindenki a 7 sorlemez valamelyikét (a Rubber Factory igencsak adja), aztán döntsön! Ízelítőnek itten van 2 szám:

 

 

 

 

Lis Er Stille

0

A tegnapi mélypont után után jöjjön egy kis post-rock/prog Dániából! A Lis Er Stilléről túl sok mindent nem lehet tudni, azon kívül, hogy nagyon ötletes, nagyon depresszív,  nagyon szentimentális cucc.

 

A post-rock szolgáltatja az alapokat, amelyre a sokszor beszálló zongora kiválóan illeszkedik. (Olykor még cselló is van, ami nagyot dob az összhatáson.) Ami kicsit fura első hallásra, az az ének. A post-rockban alapból egy kicsit szokatlan, ha sok a szöveg, főleg akkor ha olyan hangszíne van a frontembernek, mint Matthew Bellamynak (Muse), vagy mint Jan Jämte-nek (Khoma). Az összhatás persze nem rossz, de szokni kell. A húzósabb alapokat társítani a lágy énekhanggal mindig cinkes kérdés, de azt hiszem itt telitalálatos.
Az együttes 3 lemeze közül a másodikat, az Apathobvioust melegen tudom ajánlani, a legújabb lemez is jó, de talán nem ennyire. A számok hosszúak, mind 10 perc felettiek, de kell is a kibontakozáshoz ennyi. A tételek között átkötés gyanánt még régi felvételeket is hallhatunk (dánul vagy svédül), amelyekben egy fazon nótázik. Fura, de ráteszi. Na szóval itten van egy szám, hogy a maradék életkedv is kiszálljon belőlünk!