mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Líam

0

Na, kérem: ismét post-rock meg hozzá egy kis black metal. Elég jó kis kolyvatlék, főleg hogy instrumentális az egész. Német együttes, aki kínai kiadóval adatja ki a lemezét. (Ez ilyen fun fact akarna lenni.) Szóval érdekes összetételű korongról van itten szó, 2 részre van osztva, a part 1-en inkább post-rockos ihletettségű számok vannak szép szerével, a második részben meg érezhető valami black metal hatás, ami szépségesen nemessé teszi a finoman kibontakozó keménykedést. Aki szereti az Alcestet, vagy netalán Mogwait is hallott, akkor képzelje el a kettő fúzióját ének nélkül és bumm így lett a Líam!
Természetesen borús, melankólikus, már-már depresszív hangulata van ennek is; nem is tudom mi lenne, ha egyszer már vidámabb zenét is ajánlanék...
Kulcsszó: Journey...Two Years and a Fragment. (Mivel állítólag ezen az albumon a megalakulástól kezdve az összes dal rajta van átírás és korrekció nélkül.) Küldöm mindenkinek sok szeretettel az újdonsült kedvenc számomat! (Ezen kivételesen "ének" is van.)

 

 

Lantlos

0

A tegnapi napok nem éppen könnyed, ellenben lágy zenéi után úgy érzem itt az ideje egy kis durvulásnak - bizonyítván, hogy nem puhultam meg, vagy ilyesmi.
Szóval a Lantlost ajánlom mindenki becses figyelmébe, amely egy post-black metal koncepció. Amolyan újabb vonalas blacknek is lehet tekinteni, mivel az alapokhoz hozzájárul valami kiegészítő műfajelem. Ebben az esetben a post-rock, illetve a shoegaze/ambient. Az eredmény egy férfiasan kemény, ellenben melankólikus zene, ami a black-metalra jellemző teljes elidegendés, elanyátlanodás, otthontalanság érzeteit kelti.

 

 

Az együttest magát egy Neige névre hallgató fazon hívta életre, aki az éneket és az alapötleteket szolgáltatja, míg Herbst - a minden egyebes, segít azokat megvalósítani. Neige nagyon sötét hangnemű dalokat dob össze - ezt már az Acestben is lehetett látni, bennük a nagyváros hektikus apátiája, a hontalanság szürke víziója (a Lantlos ónémetül hontalant jelent) és a mélységes fájdalom az élettel szemben.

A Lantlosnak 2 albuma van, a korábbi Lantlos és a későbbi .neon. A debütáló lemez nagyon húz, nagyon black nyomvonalú, de az atmoszférája kitűnő. Végig német nyelvű, ami igazolja megboldogult német tanárnőm elméletét, mely szerint a pokol hivatalos nyelve az bizony a német. Elég szürreális élmény...
A .neon egy tavalyi munka, immár angol nyelven. Mesteri, inkább ezt ajánlanám, mivel az alapok fel vannak puhítva ilyen-olyan elemekkel, sőt egy számban Neige még énekel is, ami hát borzalmasat üt.

No, hát üres beszéd helyett 4 szám, de csak óvatosan!