mediocore

Mr Eko és teddy picker kifejtik nézeteiket zenékről, koncertekről, filmekről és minden egyébről. Újabban Mc_Amigo is pofázik.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Impure Wilhelmina

0

Szokásos hétfői bejelentkezésem ezúttal egy rendhagyó post-metal / sludge együttes bemutatásával folytatom.
Túlzottan sok infót nem tudok az orrotokra kötni, azon kívül, hogy igazi epikus post-metal zenekar Svájcból. (Megjegyzem, az alpesi ország metal undergroundja tudhat valamit, mivel rengeteg átjárás, kölcsönadás, egymással turnézás jellemzi ezeket a csapatokat. Itt is rögtön szembetűnik, hogy az énekes szerepel a Rorcalban; a Kehlvin meg ott támogatja őket, ahol csak lehet.) Szerintem még nagy pálya van a fiúk előtt, ezt is bizonyítja hogy turnéztak Knuttal, Overmarssal és még egy sor kiváló együttessel.
Szólnék - bár nem hinném, hogy kell, hogy ez nem egy elsőrandis zene, sőt nem is partizáshoz való, amolyan komolyan elmélkedős post-metal, ahogyan azt már megszokhattuk. Kellemes sludge alapok, könyörtelen gitározás max. torzítással vagy magashúros szekvenciákkal, ötletes cinezés és leírhatatlan ritmusok, na meg egy kis dörmögés és visongás - ezúttal egy brüsszeli koncertről. Kell ennél több?

 

 

 

 

 

Ellie Goulding

0

Ritka pillanathoz érkezett a blog, ugyanis erősen pop-közeli zenét fogok most prezentálni.
Ellie jött, látott, győzött.
(A kisasszonyról való áradozást azt hiszem átléphetjük; nem gondolom, hogy bárkit is érdekel, hogy szerelmes vagyok a hangjába, a színpadi teljesítményébe, de legfőképpen belé.)

Odáig rendben van, hogy producerek meg stylistok kreálták, de hát ha egyszer felemelőbb audiovizuális élmény, mint jövendőbeli szerkesztőtársunk, Mc_Amigo kőműves dekoltázsa.
A hölgy 24 éves, angol, 2010-ben valami tévés tehetségkutató trágyán második is lett. Mindez mit sem számít, ha a brit és európai zenei életben a kettő év alatt összesen 12 jelölést kapott, amelyből hármat be is zsebelt. Talán a külsőségek mögött most érték is lapul.
No, de: a zene maga elektronikus alapokon nyugszik, ami azért is kemény, mert Ellie legalább 6 hangszeren játszik, de sebaj. Szóval sütöttek már rá indie pop, electropop, synthpop, floktronica, electronica, dubstep bélyegeket, ami nagyjából korrekt is, mégis a színtér egy üde foltja, főleg hogy Britannia az utóbbi időben boldog-boldogtalan fossa ki magából a hasonló koncepciókat.
Kivételesen csak egy számot ajánlok, aztán ha tetszik, majd felfedezi mindenki maga a többit. Nekem brutál módon a fejembe költözött, néha azon kapom magam, hogy dúdolgatom, ez pedig borzasztó.

 

 

 

Maserati

0

Nem, nem az autó. Post-rock Athensből erős pszichedelikus - spacer felhanggal.
Úgy érzem a sok black-meatlos keménykedés után itt az idő egy kis nemesen finom zenére!
Történt egy napon Georgiában valami felsőoktatási intézményben, hogy pár művészlélek megalapította ezt az igen csak nyugtató együttest. Engem rohadtul emlékeztet az Unholy Tonguesra, Mogwaira és egy kissé a The Arcade Fire nevű zenekarra is. Szóval post-rock alapokon könnyed elszállások, space rockos zsibbasztás, ilyenek. Hja, kivételesen nem melankólikus, hanem vidáman optimista zene ez. Szinte árad a jókedv a számokból, persze néha egy-egy ambientes elszállás azért belefér.
Szomorú tény, hogy a dobos Jerry Fuchs egy liftbalesetben 34 évesen hunyt el, mikor az érkezés utáni kiugrás közben a ruhája egy kiálló elembe akadva visszarántotta a liftaknába. (Na ezt most akkor jól elmagyaráztam.) Mellesleg elég foglalkoztatott zenész volt, a Massive Attack, LCD Soundsystem mellett egy sor más együttesben játszott.
A Pyramid of the Sun lemezen még őt hallhattuk, melynek utómunkálatai a dobos tiszteletére nyúltak oly hosszúra.
Igazság szerint a számok kissé egy kaptafára mennek, megunni mégsem lehet őket oly könnyen, mivel a legtöbb kifejezetten fülbemászó, mosolyogva hallgatós cucc. És a basszus kurva jó!

 

 

 

 

 

 

 

Szóval a lényeg, hogy tessék őket hallgatni, garantáltan használni fog! Az albumok közül a korai munkákat kevéssé ajánlanám, kiforratlanok, nem annyira érződik még a spacer pszichedelikus hatás, ergo nem annyira egyedi cuccok.
Két szám gyorsan tőlem, a többit meg felfedezi mindenki magának! Jelezném, ez egy musthave dolog. Na, puszi mindenkinek!

 

 

 

Öröm

0

A mai napon prezentálnám a legdepresszívebb együttest, amellyel valaha is találkoztam. Furcsa, hogy pont az Öröm névre hallgat. Lényeg, hogy Kazincbarcikán alakult, 3 tagja van: Holdh, Vízió és Myst. Főleg alkusztikus témákat bontakoztatnak ki, amelyre magyarul sztorizik az énekes. A szövegek rettenetesen befordítják az embert, főleg a képi megoldással együtt. Eléggé kitapossa az ember lelkét az a fajta misztikum amit a suttogás és a mormogás generál a statikusan szép dark ambient / neofolk alapra. Ezen nem segít a doomos hatás, ami kegyetlenül betolja a fuvolát és a csellót az egészbe, csak hogy még jobb kedved legyen.
Az egész nem érne ennyit, ha nem lenne kép. Az összes fekete-fehér és erős panteista életérzés dől belőlük. Az erdő shock fogalmát számomra újraértelmezte az Öröm. Már csak az a kérdés hogy a 8 nevű lemezüket, amit valami orosz kiadó lökött ki tavaly előtt, azt hogyan lehet beszerezni...
Itten van egy szám, de csak óvatosan:)

 

 

 

 

Suffocate For Fuck's Sake

0

Eljött a szombat, ami azért optimális, mert már nem vagyok másnapos. Elvileg. Ilyen állapotban már képes az ember olyan komplex zenei élményt magába fogadni, mint amilyen ez a svéd együttes által tolt nehézség is.
Ha minden igaz, akkor post-metalról lenne erős screamo felhanggal. Akinek bejön az epikus vonal ezen a színtéren, az ezt is kedvelni fogja - már ha van türelme az 10-15 perces számokra.
Ami kegyetlenül frusztrál ebben az egész káoszban az a végletesség. Egyszer dühödt sikítozás, máskor a jól megszokott ambientes csilingelés, de mindegyik részlet egy kicsit a túlzóan van nyújtva. Nem is beszélve arról a vélhetőleg svéd karattyolásról, ami végigíveli az albumot. Elvileg egy sztorit mond el több ember egy lányról, aki frissen szabadult az elmegyógyintézetből, csak hát kúrhatom én, ha nem tudok svédül; és inkább bosszant az egész, hogy a jóféle muzsikától rabolja el az időt az egész.
Aki viszont rááll, vagy kellően pihent a befogadásához, az rá fog kattanni, még ha beteg is az egész koncepció.
Külön kiemelném a dolog artwork részét, ilyen bitang jó borítókat és grafikákat már egy ideje nem láttam albumon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos a képek elkövetőjének kilétére nem derült fény, de ezen nem is csodálkozok, hiszen a zenészek még a sajátjukat sem adták meg az album adatai között.

Összegezvén: egy kissé ismeretlen, nevében anagrammát hordozó együttes ötletes munkája, ami néhol idegesítő a sok intermezzo miatt. Szombat délutánra viszont ragyogó muzsika így a verőfényes semmittevés mellé!

 

 

 

Líam

0

Na, kérem: ismét post-rock meg hozzá egy kis black metal. Elég jó kis kolyvatlék, főleg hogy instrumentális az egész. Német együttes, aki kínai kiadóval adatja ki a lemezét. (Ez ilyen fun fact akarna lenni.) Szóval érdekes összetételű korongról van itten szó, 2 részre van osztva, a part 1-en inkább post-rockos ihletettségű számok vannak szép szerével, a második részben meg érezhető valami black metal hatás, ami szépségesen nemessé teszi a finoman kibontakozó keménykedést. Aki szereti az Alcestet, vagy netalán Mogwait is hallott, akkor képzelje el a kettő fúzióját ének nélkül és bumm így lett a Líam!
Természetesen borús, melankólikus, már-már depresszív hangulata van ennek is; nem is tudom mi lenne, ha egyszer már vidámabb zenét is ajánlanék...
Kulcsszó: Journey...Two Years and a Fragment. (Mivel állítólag ezen az albumon a megalakulástól kezdve az összes dal rajta van átírás és korrekció nélkül.) Küldöm mindenkinek sok szeretettel az újdonsült kedvenc számomat! (Ezen kivételesen "ének" is van.)